ŐSZI VÍZPARTON A szél élesen kaszált a nyár végi réten - ŐSZI VÍZPARTON,Fekete István, - koszegimarika Blogja

Továbbiak »

Belépés

			koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ...			Kőszegi Marika 1955.09.22 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

ŐSZI VÍZPARTON A szél élesen kaszált a nyár végi réten

2019-09-24 08:02:49, kedd


	ŐSZI VÍZPARTON A szél élesen kaszált a nyár végi réten, és hidegre borzolta a folyó hátát. A víz elsötétült, reszketett, s a békák dülledt szeme aggodalmasan pislogott. - Jönnek az "emberes" hónapok - mondta az öreg Máté, aki birkát őrzött a folyóparton, és kampósbotjával ráütött egy vakondtúrásra, pontot téve a mondat után. A birkák odanéztek a bot mozdulására, aztán letették újra fejüket, őrölni a cérnaszáraz füvet. - Eső nincs, odébb kell menni - legyintett az öreg, s ebben a legyintésben búcsúzás volt. "Odébb": az egy másik határ. Erre a szóra felemelte fejét a puli is, mert ez a szó beletartozik a puliszótárba. - Indíts, Bogár! A puli úgy ugrott fel, mint a legszolgálatkészebb katona, csak a bokáját nem vágta össze, mert a puliregula kerül minden felesleges mozdulatot. Felugrott tehát a koloncos szőrcsomó, enyhe ívet vágott a kapkodó birkaorrok előtt, mire megfordult a falka, a puli pedig visszanézett. - Csak lassan! - csökkentette a buzgalmát Máté. Mire a puli halkan vakkantott kettőt, ami annyit jelentett: - Még nem haragszom, de mozogjunk... A vezérürü bambán ránézett a Bogár nevezetű parancsnokra, és menetre indította a kolompot, a puli pedig az öreg csizmák mellett helyezkedett el. A kolomp mérni kezdte a távolságot s az időt, és rekedt zengése széthullt a tájon, mint a belenyugvó panasz. Ment a falka s az öreg Máté egyik határból a másikba, a nyárból az őszbe. Enyhült a szél, kibukkant a nap is a felhők közül, de ragyogása nem melegítette már meg a világot. Búcsúztunk. A víz felett fecskék jártak még, de lábam alatt repedezett és elhasznált volt a gyalogút, s én nem mondtam már semmit a fecskéknek, mert ők se mondtak nekem semmit. Nem a mi fecskéink voltak, északról vándorlók. Úgy néztek a tájra, mint fáradt utasok a vonatablakból. A falka már beért a füzesek közé, s a kolomp halk zenéje már csak itt-ott bukkant elő, mint a messzeségből integető búcsúkendő. Megyek odébb, de alig tudom, hogy megyek. Bíbicek csapata suhog el felettem némán, egyenesen dél felé. Nem jajonganak már, mint tavasszal, nem csaponganak a gólyahírtől sárga rét felett, mert oda a rét, oda a fészek, s előttük az út. Az idő kihúzta alóluk a nyarat, s most mennek a nyár után. Mennek az asztal után, amely valahol mindig terítve van. A levegőben nagyobb madár úszik, csendes, széles csapásokkal. Nini! Egy bakcsó, azaz "vakvarjú", mivel néha azt mondja: "kvak-vak". Most nem mond semmit, mert a csőrében nagy béka kalimpál, s időnként tornászik. Felhúzza két lelógó lábát, s ilyenkor úgy "ül" a levegőben, mint a lányok a motorbicikli hátsó ülésén. Tűnődő hangulatom feloldódik, és elnevetem magam, persze csak úgy befelé. Tudom, hogy ez kegyetlenség - végeredményben a béka is búcsúzik -, de újabban kitettem a békák nemzetségét a nemtörődömség szikkadt partjára. Mert mi történt? Az történt, hogy üldögélek a parton, s egyszer csak kétségbeesett nyekergés csapja meg a fülem. Kígyó! - ugrom fel, mert utálom a kígyót, és osonok a hang felé, hogy megmentsem a békát. De kígyó nincs sehol, csak nyögés van, s amikor végre megtalálom a panaszost, felháborodásom feketén kezd kavarogni. A panaszos egy nagy béka, és a szájából egy másik, majdnem ugyanakkora béka két hátsó lába lóg ki. A falat nagy, s a kannibál siránkozik... Azóta nem sajnálom a békát, és nem sajnálom azt se, amely a bakcsó csőrében kalimpál. A nádas mellett öreg halász szűri a vizet. Csendesen leülök mellé, és homlokomhoz emelem a kezem, mire ő is megböki a kalapját. - Na? - mondom. - Hát-hát... - válaszol ő, s ebben pontosan benne van, hogy fogás ugyan volt, de nem kielégítő. A háló néha kiemelkedik a vízből, aztán surrogva ereszkedik újra le. - Pedig a nádban nagy mozgás van - mondja az öreg -, de már lassan búcsúzik a potyka. Egy már van, nem veszi meg? -Hát... A potyka szép, kövér, de kilón alul. - Van egy tízesem... Az öreg elém tartja a halat. Az ügylet létrejött, és Petőfi a tízesről morcosan néz rám. Úgy látszik, nem tudja, hogy a túloldalon egy könnyelmű halász furulyázik, búcsúztatva árva bankjegyem. Ballagok hazafelé. A nádbugák utánam integetnek, és meghajolnak, mintha félnének, hogy a leszálló nap lángra lobbantja őket. Mert búcsúzik a nap is. Egy hónappal ezelőtt ilyenkor még lángolva szállt az égen, de elöregedett már a nyár, és kívánja a hosszú éjszakát. Kívánja, és egyszer csak elalszik, a reggel kiterítve találja a rétaljában, és ravatal lesz az egész messze táj. Megzendül majd a szél, gyászosan kárognak a varjak, és siránkozva szaladnak a széljárta úton a búbos pacsirták. S a levegőben mennek, sietve mennek dél felé az utolsó vándorok. Alszik a nyár, s a pásztortüzek füstje puhán ráterül a ravatalra. S a jeltelen sírt másnap hajnalban a dér hideg, száraz könnyeivel hinti be az ősz... Fekete István: Rózsakunyhó

0 komment , kategória: Ősz 2

Címkék: felháborodásom, végeredményben, kampósbotjával, kétségbeesett, vakondtúrásra, nemtörődömség, vonatablakból, puliszótárba, kegyetlenség, motorbicikli, aggodalmasan, pásztortüzek, helyezkedett, parancsnokra, legyintésben, beletartozik, visszanézett, csökkentette, messzeségből, cérnaszáraz, folyóparton, melegítette, búcsúztatva, rózsakunyhó, meghajolnak, nemzetségét, csapásokkal, ugyanakkora, homlokomhoz, mozdulására, csaponganak, gólyahírtől, elöregedett, kiemelkedik, legyintett, feloldódik, szél élesen, nyár végi, folyó hátát, békák dülledt, öreg Máté, mondat után, birkák odanéztek, cérnaszáraz füvet, legyintésben búcsúzás, szóra felemelte, puliregula kerül, koloncos szőrcsomó, kapkodó birkaorrok, puli pedig, buzgalmát Máté, puli halkan, ŐSZI VÍZPARTON, Fekete István,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]